Koenzim-Q10: a vágy titokzatos tárgya
█ Comment
DOI: 10.26430/CHUNGARICA.2018.48.3.219
Authors:
Bajnok László
Pécsi Tudományegyetem, I. sz. Belgyógyászati Klinika, Endokrinológiai és Anyagcsere Tanszék, Pécs
Ismert, hogy szívelégtelenségben a koenzim-Q10 alacsonyabb szérumszintje összefüggésben van a magasabb halálozással (1, 2). Ez az összefüggés egy vizsgálatban egyéb tényezőktől függetlenül is fennállt (1), egy másik, későbbi azonban nem tudta megerősíteni, hogy az alacsonyabb a koenzim-Q10 szérumszint önálló prognosztikai tényező lenne (2). Ez utóbbi vizsgálat a nagy, a rosuvastatint szívelégtelenségben tesztelő CORONA-alcsoport elemzése volt, a korábbi vizsgálaténál jóval nagyobb betegszámmal. A CORONA esetén több tényezőre történhetett meg a regressziós elemzés, aminek során az alacsonyabb a koenzim-Q10 szérumszint megszűnt önálló prediktornak lenni, arra utalva, hogy ez inkább marker, mint etiológiai tényező. Ezért volt különösen érdekes a Q-SYMBIO, egy véletlen besorolásos, kettős vak, placebokontrollált vizsgálat, ami a koenzim-Q10-pótlás kardiovaszkuláris hatását elemezte (3). Sikeres volt, a kombinált végpont gyakorisága 15 vs. 26%-nak adódott, ami igen markáns, 50%-os kockázatcsökkenést eredményezett (HR 95%CI: 0,32–0,80) (a magam szerény számításai szerint a kockázatcsökkenés csak 42%). Ezek alapján igazán meglepő, hogy az amerikai szívelégtelenség irányelv 2017-es megújítása (4) nem is érinti a koenzim-Q10 kérdését, érvényben hagyva a 2013-as, étrendkiegészítőkre vonatkozó, hatástalanság miatti elutasítását, beleértve a koenzim-Q10-pótlást is (5) (az utóbbit éppen a fentebb említett CORONA-vizsgálatra hivatkozva teszik). A 2016-os európai szívelégtelenség irányelv sem említi meg a koenzim-Q10-pótlást (6). Holott például az omega-3 zsírsav (n-3 PUFA) készítmény az amerikai irányelvben megfontolandó (IIa/B), az európaiban pedig megfontolható (IIb/B) kategóriában van, két (7, 8), illetve egy értékelhetőnek tartott közlemény alapján (8). Csak találgatni lehet, hogy a Q-SYMBIO miért maradt az irányelvek radarjai alatt. Gyaníthatóan a közlemény korlátai ebben alapvető szerepet játszhattak, az alacsony költségvetésű vizsgálatokat sújtó vontatott betegbevonás (tíz évnél is több telt el a beharangozó és eredményeket ismertető cikk között) (3, 9), alacsony eseményszám, azon belül is a puha végpont, a szívelégtelenség romlása miatti hospitalizáció dominanciája.
ISSUE: CARDIOLOGIA HUNGARICA | 2018 | VOLUME 48, ISSUE 3
click here to read the full article |
click here to read the pdf |