Pharmacological possibilities of testing TRPM4 ion channels
█ Review
DOI: 10.26430/CHUNGARICA.2023.53.5.446
Authors:
Dienes Csaba Bálint1,2, Kovács Zsigmond Máté1,2, Óvári József1,3, Szentandrássy Norbert1,4
1Debreceni Egyetem, ÁOK, Élettani Intézet, Debrecen
2Debreceni Egyetem, Molekuláris Orvostudomány Doktori Iskola, Debrecen
3Debreceni Egyetem, Fogorvostudományi Doktori Iskola, Debrecen
4Debreceni Egyetem, FOK, Alapozó Orvosi Ismeretek Intézet, Debrecen
Summary
The Transient Receptor Potential Melastatin 4 is a unique member of the TRPM protein family. Like TRPM5, it is Ca2+-sensitive and permeable only to monovalent cations. It is widely expressed in many organs and has multiple functions in both excitable and non-excitable cells by regulating membrane potential and Ca2+ homeostasis. This review discusses the pharmacological modulation of TRPM4 by comparing and describing one older, more commonly used inhibitor of the ion channel and two newer, potentially more selective inhibitors. TRPM4 is receiving increasing attention and is likely to be a topic of future research.
ISSUE: CARDIOLOGIA HUNGARICA | 2023 | VOLUME 53, ISSUE 5
Összefoglalás
A tranziens receptorpotenciál melasztatin-4 a TRPM-fehérjecsalád egyedülálló tagja. A TRPM5-höz hasonlóan Ca2+-érzékeny és csak egyértékű kationokra permeábilis. Sok szervben, széles körben expresszálódik és a membránpotenciál és a Ca2+-homeosztázis szabályozásával számos funkcióval is bír mind az ingerlékeny, mind a nem ingerelhető sejtekben. Az áttekintés a TRPM4 farmakológiai modulációját tárgyalja az ioncsatorna egy régebbi, gyakrabban használt, valamint két újabb, potenciálisan szelektívebb inhibitorának összehasonlításával és leírásával. A TRPM4 egyre nagyobb figyelmet kap és valószínűleg a jövőben is a kutatások témája lesz.
Bevezetés
A tranziens receptorpotenciál (TRP)-csatornákat Drosophilában fedezték fel, amikor a fototranszdukcióban szerepet játszó fehérje szerkezetét írták le (1). A TRP-család 28 tagja szekvencia-homológiájuk alapján hat alcsaládra osztható. Ezek közé tartozik a TRP Kanonikus (TRPC1-7), Vanilloid (TRPV1-6), Melasztatin (TRPM1-8), Ankyrin 1 (TRPA1), Mucolipin (TRPML1- 3) és a Policisztin (TRPP2, TRPP3 és TRPP5) (2). A tranziens receptorpotenciál me-lasztatin (TRPM) alcsalád nyolc tagja (TRPM1–8) szekvenciájuk hasonlósága alapján négy párt alkot (3). Ezek közül egy pár a TRPM4 és a TRPM5, amelyek a csatorna többi tagjával ellentétben csak monovalens kationokra permeábilisak (4), a TRPM4 esetében a következő sorrenddel: Na+ > K+ > Cs+ > Li+ (5, 6). A TRPM4 egyik aktivátora az intracelluláris Ca2+ (7).
A TRPM4 az ingerképzésben
A TRPM4 megtalálható a pacemaker-szövetekben, gátlása dózisfüggő módon csökkenti a szívfrekvenciát (8). Nyulak izolált sinoatrialis sejtjein a 9-phenanthrol enyhén csökkenti a diasztolés depolarizációt és a spontán szívfrekvenciát, az akciós potenciál (AP) más paraméterének befolyásolása nélkül (8).
A TRPM4 a pitvari elektrofiziológiában
A TRPM4-fehérje expressziója hasonló mértékű volt pitvarfibrilláció jelenlétében és annak hiányában is (9). A TRPM4 farmakológiai gátlása reverzibilis és dózisfüggő módon csökkenti az AP időtartamát vad típusú állatokból izolált pitvari sejteken, amit TRPM4-génkiütött (KO) állatokban nem tapasztaltak (10). Az angiotenzin-II növelte a TRPM4-expressziót immortalizált patkány pitvari HL-1 szívizomsejtekben (11). A TRPM4 aktivitása szintén megnőtt a CaMKIIδ-val való funkcionális összekapcsolást követően a HL-1 myocytákban (12).
A TRPM4 szerepe a szív ingerületvezetésében
A TRPM4 mRNS-szintje humánban a Purkinje-sejtek szöveteiben a legmagasabb (13). A TRPM4 mutációit a szív ingerületvezetési zavaraiért teszik felelőssé (14). Egyik elsőként azonosított mutáció egy 7. pozícióban történő aminosavváltás volt glutamátról lizinre (E7K), amely csökkent endocitózis és megemelkedett TRPM4-áramdenzitás révén funkciónyeréshez vezet (13). Az I. típusú familiáris szívblokk egyik oka a progresszív autoszomális domináns E7K-mutáció. Az E7K-mutánsok csatornáiban a nyitott állapot a preferált, mivel megemelkedett a feszültség- és a Ca2+-érzékenységük (15). Az E7K-mutáns TRPM4-csatorna denzitásának növekedése fokozatosan csökkenti az AP vezetési sebességét, ami teljes vezetési blokkban csúcsosodik ki (15). A TRPM4 mutációit nagy számban mutatták ki Brugada-szindrómás betegekben is (16).
A TRPM4 a kamrai elektrofiziológiában
A TRPM4 a szív többi részéhez képest nagyon kis mértékben expresszálódik a kamrákban. A TRPM4 mRNS-expressziója a humán szívben legalacsonyabb a bal kamrában volt (13). A TRPM4 az AP morfológiájához is hozzájárul, legalábbis egerekben. TRPM4 KO egerekben kimutatták, hogy a bal kamrai papilláris AP-k hossza szignifikánsan rövidebb a vad típusúaknál (17). β-adrenerg stimuláció során megnövekedett az L-típusú Ca2+-áram által közvetített Ca2+-belépés hajtóereje, ami fokozott kontraktilitáshoz vezetett (17), ez pedig együtt jár az adenil-cikláz aktiválásával (18). A TRPM4 az állóképességi edzéssel indukált jótékony kardiális remodellingben is részt vesz (19).
A TRPM4 szerepe a szív hipertrófiájában és a szívelégtelenségben
Spontán hipertóniás patkányok kamrai szívizomsejtjeiben magasabb TRPM4-expressziót mutattak ki, mint a kontrollként vizsgált Wistar-Kyoto-patkányok szöveteiben (20).
A TRPM4 egerekben védő szereppel bír hipertóniás hipertrófiában, valamint szívelégtelenségben is. A TRPM4 KO-egerek fokozott katekolaminfelszabadulásuk miatt hipertóniásak (21). Kamrai sejtekben a β-adrenerg stimulációra fokozott inotróp választ adtak, a vad típusúakkal szemben (17). TRPM4 KO-egerekben az angiotenzin-II indukált szívizom-hipertrófia a vad típusú egerekhez képest kifejezettebb volt (22). Felnőtt TRPM4 KO-egerekben a bal kamra excentrikus hiper-trófiája, vagyis a kamra méretének és a kamrafal vastagságának növekedése együttesen volt kimutatható a kontroll, vad típusúakhoz képest (23).
A TRPM4 aktiválása
A TRPM4-áramot endogén és exogén vegyületek is növelhetik. Egyes vegyületek közvetlenül a csatorna fehérjéjére; mások más kötőhelyen hatnak, és közvetve növelik a TRPM4-áramot. Elsőként magát az intracelluláris Ca2+-ot kell megemlíteni (6). Ezenkívül az intracelluláris térből a foszfatidil-inozitol 4,5-biszfoszfát (PIP2) (és rokonvegyületei) (7, 24, 25) és a kalmodulin (26, 27) aktiválják a TRPM4-et. További aktivátor még a dekavanadát (28), a 3,5-bisz(trifluor-metil)pirazol-származék (BTP2) (más néven YM-58483) (29), a H2O2 (30), szöveti plazminogén-aktivátor (tPA) (31), az U73122 (a foszfolipáz-C inhibitora) (32), valamint az adenozin-trifoszfát-függő K+ (KATP) csatornaaktivátor diazoxid (27). Végül, de nem utolsósorban a protein-kináz C (PKC) által indukált foszforiláció is növeli a TRPM4-áramot (26).
A TRPM4 gátlása
Számos vegyület blokkolja a TRPM4-áramot. Ezek közül néhány endogén molekula, mint például az ade-nozin-trifoszfát (ATP) (és rokonvegyületei) (33), a nitrogén-oxid (NO) (34) és a spermin (33). Mások exogén vegyületek, köztük a kinin (35), az MPB-104 (36), a nem szteroid gyulladáscsökkentő flufenaminsav (FFA) (37), az antidiabetikus glibenklamid (4), az antimycoticus klotrimazol (38), kloridcsatorna-blokkolók (mint például a difenil-amin-2-karbonsav (DPC), 3’,5-diklór-difenil-amin-2-karbonsav (DCDPC) és az 5-nitro-2-(3-fenilpropilamino)benzoesav – NPPB) (39), valamint a 9-phenanthrol (39) (1. ábra). E vegyületek szelektivitása sok esetben meglehetősen gyenge, ami újabb és újabb vegyületek keresését és tesztelését teszi szükségessé. Ilyen nemrégiben kifejlesztett szerek a 4-klór-2-[[2-(2- klórfenoxi)acetil]amino]benzoesav (CBA) (1. ábra), a 4-klór-2-(1-naftiloxi-acetamido)benzoesav (NBA) és a 4-klór-2-(2-(2-(4-klór-2-metilfenoxi)propanamido)benzoesav (LBA) (40, 41). Egy közelmúltban megjelent tanulmány kimutatta, hogy egy nem szteroid gyulladáscsökkentő hatóanyag, a meklofenamát (1. ábra) szintén alkalmas lehet a csatorna gátlására és ezáltal annak vizsgálatára (42). Ezenkívül, különösen in vivo vizsgálatokban, specifikus M4P, M4M és M4M1 antitesteket használtak a TRPM4 blokkolására (43, 44) vagy kis interferáló RNS-t (siRNS) alkalmaztak a TRPM4 elnémítására (45). Ez utóbbi megközelítést in vitro is alkalmazták (46). A következőkben néhány jelentős gátlószerrel kapcsolatos ismereteket tekintjük át.
9-phenanthrol
Az egyik legszélesebb körben használt TRPM4-gátlószer a 9-phenanthrol (IUPAC név: phenanthren-9-ol). Grand és munkatársai 2008-ban írták le a 9-phenanthrolt (36), Guinamard és munkatársai pedig a hatóanyag specificitását tárgyalták, és foglalták össze a simaizomra, a szívre és a neuronális aktivitásra gyakorolt hatásait (36). A TRPM4 hozzájárul a sejthalálhoz és az angio-genezishez is (39). A 9-phenanthrol IC50 érté-ke 17-20 µM tartományban volt mind a teljes sejtes, mind az inside-out patch mérések során, hatása pedig reverzibilis és feszültségtől független volt (36). Érdekes módon sokkal kisebb IC50 (1,7 nM) értéket jelentettek humán zsírszövetből származó őssejtekben, de a hatóanyagot előkezelésben használták (47). A 9-phenanthrol által kiváltott TRPM4-gátlás reverzibilis volt, bár e hatás megszüntetése nehezebb, mint a flufenaminsav esetén (48). A 9-phenanthrol reverzibilisen csökkentette az akciós potenciál (AP) időtartamát egér pitvari szívizomsejtekben, az IC50 21 µM volt (10). Frissen izolált patkány agyi artériás simaizomsejtekben a TRPM4-csatornák kissé érzékenyebbnek bizonyultak a 9-phenanthrolra (IC50: 11 µM) (49). Még 100 µM 9-phenanthrol sem volt hatással a TRPM5 csatornára (36). Ezzel szemben a 9-phenanth-rol 10 µM-os IC50 értékkel gátolta a szarvasmarha szív cAMP-függő protein kinázát és a miozin könnyűlánc kinázt (50). Bár 10 µM 9-phenanthrol nem változtatta meg a primer cardiomyocyták feszültségkapcsolt Ca2+– és K+-csatornáit, 100 µM-nál 47, illetve 43%-os csökkenést idézett elő ezekben a csatornákban (48). Ezzel szemben kimutattuk, hogy már 3-30 µM 9-phenanthrol is jelentősen csökkentett számos K+-áramot natív cardiomyocytákban (51). A 9-phenanthrol blokkolta a szív nátriumcsatornáit, és dózisfüggően gátolta a nyúl kamrai sejtek késői és csúcs nátriumáramait 18 és 71 µM-os IC50 értékekkel (52). Az endotélsejtek KCa3.1 csatornáit 20 µM 9-phenanthrol feltehetően közvetlen csatornahatás révén aktiválta (53). A 9-phenanthrol 12 µM IC50 értékkel gátolta a TMEM16A-indukált áramot patkány artériás simaizomsejtekben és módosította a csatorna kapuzását is, ami arra utal, hogy a 9-phenan-throl nem a TMEM16A pórusát blokkolja (54). Továbbá a 9-phenanthrol 340 nm-en autofluoreszkál, ami azonban 10 µM koncentráció esetén is csak 6 nM intracelluláris Ca2+-szint változásnak felel meg (55). A 9-phenanthrol (ha csak az intracelluláris oldalról alkalmazzuk) 30 µM-nál gátolta a humán, de aktiválta a humán embrionális vesesejtekben (TsA-201) stabilan overexpresszált egér TRPM4-csatornákat (56). Ezek az eredmények rávilágítanak arra, hogy bár a 9-phenanthrol jó és hatásos TRPM4-gátló, más csatornákra is hatással van. Ezt figyelembe kell venni az alkalmazásakor, különösen a szűk „terápiás ablak” miatt.
CBA
A közelmúltban került kifejlesztésre a CBA (IUPAC név: 4-chloro-2-[[2-(2-chlorophenoxy)acetyl]amino]benzoic acid), ami egy potenciálisan jobb szelektivitású hatóanyag (40). A CBA a 9-phenanthrolhoz képest reverzibilisebb és mintegy 15-ször erősebb TRPM4-áram-gátlást vált ki. Ráadásul a CBA még hatékonyabban csökkenti az endogén TRPM4-áramokat, mint az expresszált sejtek TRPM4 áramát (IC50 értékek: 1,1, illetve 1,8 µM). Ezen túlmenően, még 10 µM-nál is, ahol legalább 90%-os TRPM4-áramgátlás volt kimutatható, a CBA alig befolyásolt más fontos ioncsatornákat (Kv11.1, TRPM5, GABA-A receptor-α1-alegység, NMDA-receptor, L-típusú kalciumcsatorna) a specifikus antagonista kötődés csökkenés alapján megítélve (40). Ezzel szemben munkacsoportunk kimutatta, hogy kutya bal kamrai sejtekben 10 µM CBA 20, illetve 47%-kal csökkentette a tranziens kifelé irányuló K+ (Ito1) és késői Na+-áramokat (57). Amellett, hogy a CBA TRPM4-blokkoló, kémiai chaperonként is működik, amely csökkenti a TRPM4 endoplazmatikus retikulum-asszociált degradációját (40). A CBA hatékonyságát a prosztata nyirokcsomó-karcinóma sejtek (LNCaP) endogén TRPM4 áramára igazolták (58). Meg kell jegyezni, hogy Ozhathil és munkatársai eredményeivel ellentétben a gátlás csak részben volt reverzibilis, ráadásul még 10 µM CBA jelenlétében is csak 70-80%-os volt a TRPM4-áram gátlása (58).
Meklofenamát
Egy nemrég megjelent tanulmányban írták le először, a meklofenamát [IUPAC név: 2-[(2,6-dichloro-3-methyl-phenyl)amino]benzoic acid] TRPM4-csatornákra gyakorolt hatását (42). A meklofenamátot korábban izomfájdalom, ízületi gyulladás és dysmenorrhoea kezelésére használták (59, 60). A nem szteroid gyulladásgátlók (NSAID) antranilsav-származékok (vagy fenamát) osztá-lyának tagja, az FDA 1980-ban hagyta jóvá. Az osztály többi tagjához hasonlóan ciklooxige-náz (COX) gátló, megakadályozza a prosztaglandinok képződését (59). Talliumalapú szűréssel 2560 biológiailag aktív és szerkezetileg változatos vegyület vizsgálata során TRPM4-gátló aktivitással rendelkező vegyületként találták a meklofenamátot és hatását TRPM4-et expresszáló HEK-293T-sejtekben végzett teljes sejtes patch clamp mérésekkel igazolták (42). A meklofenamát dózisfüggő módon gátolta a TRPM4-et, az IC50 érték 3,4 µM volt. Ezzel szemben a meklofenamát 36 µM-os IC50 értékkel gátolta csak az INa-ot; (10-szer nagyobb IC50 érték), míg 500 µM meklofenamát sem gátolta teljes mértékben az ICaL-t. 10 µM meklofenamát vad típusú egerekből származó szívizomsejtek AP-jára gyakorolt hatását is vizsgálták. Az AP 50%-os repolarizációjához szükséges időtartam (APD50) és a nyugalmi membránpotenciál kissé csökkent, míg az összes többi AP-tulajdonság (beleértve az amplitúdót, az AP-csúcs eléréséhez szükséges időt, a korai depolarizáció legnagyobb meredekségét, és az APD90) változatlan maradt. A meklofenamát in vivo elnyomja a koffein-indukált ritmuszavarokat a katekolaminerg polimorfizmusos kamrai tachikardiás egerekben (42) (1. táblázat).
Következtetés
Bár a TRPM4-et a 21. század elején írták le, egy, a különböző szövetekben előforduló Ca2+-aktivált, nem specifikus kationos áramról már jóval korábban beszámoltak. Azóta óriási mennyiségű ismeretanyag halmozódott fel, de még mindig vannak megoldásra váró problémák. Például a jelenleg használt inhibitorok még mindig nem elég szelektívek, ezért új megközelítéseket dolgoznak ki a szelektivitási problémák kiküszöbölésére. A jelenlegi kutatások során a TRPM4 expressziójának és/vagy funkciójának elnémítását is gyakran használják a TRPM4 szerepének tisztázására. Ezek a molekuláris biológiai megközelítések jelenleg specifikusabbnak tűnnek, de alkalmazásuk bonyolultabb az aktiváló vagy gátló vegyületek alkalmazásához képest. A TRPM4 ígéretes terápiás célpont lett a központi idegrendszeri sérülésekben, és a jövőben más állapotok kezelésében is szerepet kaphat.
Nyilatkozat
A szerzők kijelentik, hogy az összefoglaló közlemény megírásával kapcsolatban nem áll fenn velük szemben pénzügyi vagy egyéb lényeges összeütközés, összeférhetetlenségi ok, amely befolyásolhatja a közleményben bemutatott eredményeket, az abból levont következtetéseket vagy azok értelmezését.
Irodalom
1. Montell C, Rubin GM. Molecular characterization of the drosophila trp locus: A putative integral membrane protein required for phototransduction. Neuron 19892; 1313–1323. https://doi.org/10.1016/0896-6273(89)90069-x
2. Chang Y, Schlenstedt G, Flockerzi V, Beck A. Properties of the intracellular transient receptor potential (TRP) channel in yeast, Yvc1. FEBS Lett 2010; 584: 2028–2032. https://doi.org/10.1016/j.febslet.2009.12.035
3. Jimenez I, et al. TRPM Channels in Human Diseases Cells 2020; 9. https://doi.org/10.3390/cells9122604
4. Guinamard R, et al. Functional characterization of a Ca2+-activated non-selective cation channel in human atrial cardiomyocytes. J Physiol 2004; 558: 75–83. https://doi.org/10.1113/jphysiol.2004.063974
5. Xu XZ, Moebius F, et al. Regulation of melastatin, a TRP-related protein, though interaction with a cytoplasmic isoform. Proc Natl Acad Sci 2001; 98: 10692–10697. https://doi.org/10.1073/pnas.191360198
6. Launay P, et al. TRPM4 is a Ca2+-activated nonselective cation channel mediating cell membrane depolarization. Cell 2002; 109: 397–407. https://doi.org/10.1016/s0092-8674(02)00719-5
7. Demion M, et al. TRPM4, a Ca2+-activated nonselective cation channel in mouse sino-atrial node cells. Cardiovasc Res 2007; 73: 531–538. https://doi.org/10.1016/j.cardiores.2006.11.023
8. Hof T, Simard C, Rouet R, et al. Implication of the TRPM4 nonselective cation channel in mammalian sinus rhythm. Hear Rhythm 2013; 10: 1683–1689. https://doi.org/10.1016/j.hrthm.2013.08.014
9. Zhang YH, et al. Evidence for functional expression of TRPM7 channels in human atrial myocytes. Basic Res Cardiol 2012; 107. https://doi.org/10.1007/s00395-012-0282-4
10. Simard C, Hof T, Keddache Z, et al. The TRPM4 non-selective cation channel contributes to the mammalian atrial action potential. J Mol Cell Cardiol 2013; 59: 11–19. https://doi.org/10.1016/j.yjmcc.2013.01.019
11. Hu Y, et al. Uncovering the arrhythmogenic potential of TRPM4 activation in atrial-derived HL-1 cells using novel recording and numerical approaches. Cardiovasc Res 2017; 113: 1243–1255. https://doi.org/10.1093/cvr/cvx117
12. Hu Y, et al. Pathological activation of CaMKII induces arrhythmogenicity through TRPM4 overactivation. Pflügers Arch – Eur J Physiol 2021; 473: 507–519. https://doi.org/10.1007/s00424-020-02507-w
13. Kruse M, et al. Impaired endocytosis of the ion channel TRPM4 is associated with human progressive familial heart block type I. J Clin Invest 2009; 119: 2737–2744. https://doi.org/10.1172%2FJCI38292
14. Amarouch MY, El Hilaly J. Inherited Cardiac Arrhythmia Syndromes: Focus on Molecular Mechanisms Underlying TRPM4 Channelopathies. Cardiovasc Ther 2020; 2020. https://doi.org/10.1155/2020/6615038
15. Hu Y, et al. Theoretical Investigation of the Mechanism by which A Gain-of-Function Mutation of the TRPM4 Channel Causes Conduction Block. Int J Mol Sci 2021; 22: 8513. https://doi.org/10.3390/ijms22168513
16. Liu H, et al. Molecular Genetics and Functional Anomalies in a Series of 248 Brugada Cases with 11 Mutations in the TRPM4 Channel. PLoS One 2013; 8. https://doi.org/10.1371/journal.pone.0054131
17. Mathar I, et al. Increased β-adrenergic inotropy in ventricular myocardium from Trpm4-/- mice. Circ Res 2014; 114: 283–294. https://doi.org/10.1161/CIRCRESAHA.114.302835
18. Uhl S, Mathar I, Vennekens R, et al. Adenylyl cyclase-mediated effects contribute to increased Isoprenaline-induced cardiac contractility in TRPM4-deficient mice. J Mol Cell Cardiol 2014; 74: 307–317. https://doi.org/10.1016/j.yjmcc.2014.06.007
19. Gueffier M, et al. The TRPM4 channel is functionally important for the beneficial cardiac remodeling induced by endurance training. J Muscle Res Cell Motil 2017; 38: 3–16. https://doi.org/10.1007/s10974-017-9466-8
20. Guinamard R, Demion M, Magaud C, et al. Functional expression of the TRPM4 cationic current in ventricular cardiomyocytes from spontaneously hypertensive rats. Hypertension 2006; 48: 587–594. https://www.ahajournals.org/doi/pdf/10.1161/01.HYP.0000237864.65019.a5
21. Mathar I, et al. Increased catecholamine secretion contributes to hypertension in TRPM4-deficient mice. J Clin Invest 2010; 120: 3267–3279. https://doi.org/10.1172/jci41348
22. Kecskés M, et al. The Ca2+-activated cation channel TRPM4 is a negative regulator of angiotensin II-induced cardiac hypertrophy. Basic Res Cardiol 2015; 110. https://doi.org/10.1007/s00395-015-0501-x
23. Demion M, et al. Trpm4 Gene Invalidation Leads to Cardiac Hypertrophy and Electrophysiological Alterations. PLoS One 2014; 9: e115256. https://doi.org/10.1371%2Fjournal.pone.0115256
24. Nilius B, et al. The Ca2+-activated cation channel TRPM4 is regulated by phosphatidylinositol 4,5-biphosphate. EMBO J 2006; 25: 467–478. https://doi.org/10.1038%2Fsj.emboj.7600963
25. Zhang Z, Okawa H, Wang Y, et al. Phosphatidylinositol 4,5-Bisphosphate rescues TRPM4 channels from desensitization. J Biol Chem 2005; 280: 39185–39192. https://doi.org/10.1074/jbc.m506965200
26. Nilius B, et al. Regulation of the Ca2+ sensitivity of the nonselective cation channel TRPM4. J Biol Chem 2005; 280: 6423–6433. https://doi.org/10.1074/jbc.m411089200
27. Woo SK, Kwon MS, Ivanov A, et al. The sulfonylurea receptor 1 (Sur1)-transient receptor potential melastatin 4 (Trpm4) channel. J Biol Chem 2013; 288: 3655–3667. https://doi.org/10.1074/jbc.M112.428219
28. Nilius B, Prenen J, Janssens A, et al. Decavanadate modulates gating of TRPM4 cation channels. J Physiol 2004; 560: 753–765. https://doi.org/10.1113/jphysiol.2004.070839
29. Takezawa R, et al. A pyrazole derivative potently inhibits lymphocyte Ca2+ influx and cytokine production by facilitating transient receptor potential melastatin 4 channel activity. Mol Pharmacol 2006; 69: 1413–1420. https://doi.org/10.1124/mol.105.021154
30. Simon F, et al. Hydrogen peroxide removes TRPM4 current desensitization conferring increased vulnerability to necrotic cell death. J Biol Chem 2010; 285: 37150–37158. https://doi.org/10.1074/jbc.m110.155390
31. Gerzanich V, Kwon MS, Woo SK, et al. SUR1-TRPM4 channel activation and phasic secretion of MMP-9 induced by tPA in brain endothelial cells. PLoS One 2018; 13: e0195526. https://doi.org/10.1371/journal.pone.0195526
32. Leitner MG, et al. Direct modulation of TRPM4 and TRPM3 channels by the phospholipase C inhibitor U73122. Br J Pharmacol 2016; 2555–2569. https://doi.org/10.1111/bph.13538.
33. Nilius B, Prenen J, Voets T, et al. Intracellular nucleotides and polyamines inhibit the Ca2+– activated cation channel TRPM4b. Pflugers Arch Eur J Physiol 2004; 448: 70–75. https://link.springer.com/article/10.1007/s00424-003-1221-x
34. Suh SH, Watanabe H, Droogmans G, et al. ATP and nitric oxide modulate a Ca2+-activated non-selective cation current in macrovascular endothelial cells. Pflugers Arch Eur J Physiol 2002; 444: 438–445. https://doi.org/10.1007/s00424-002-0825-x
35. Talavera K, et al. The taste transduction channel TRPM5 is a locus for bitter-sweet taste interactions. FASEB J 2008; 22: 1343–1355. https://doi.org/10.1096/fj.07-9591com
36. Grand T, et al. 9-Phenanthrol inhibits human TRPM4 but not TRPM5 cationic channels. Br J Pharmacol 2008; 153: 1697–1705. https://doi.org/10.1038/bjp.2008.38
37. Guinamard R, Simard C, Del Negro C. Flufenamic acid as an ion channel modulator. Pharmacol Ther 2013; 138: 272–284. https://doi.org/10.1016/j.pharmthera.2013.01.012
38. Vennekens R, Nilius B. Insights into TRPM4 function, regulation and physiological role. Handb Exp Pharmacol 2007; 179: 269–285. https://doi.org/10.1007/978-3-540-34891-7_16
39. Guinamard R, Hof T, Del Negro CA. The TRPM4 channel inhibitor 9-phenanthrol. Br J Pharmacol 2014; 171: 1600–1613. https://doi.org/10.1111/bph.12582
40. Ozhathil LC, et al. Identification of potent and selective small molecule inhibitors of the cation channel TRPM4. Br J Pharmacol 2018; 175: 2504–2519. https://doi.org/10.1111/bph.14220
41. Delalande C, et al. Optimizing TRPM4 inhibitors in the MHFP6 chemical space. Eur J Med Chem 2019; 166: 167–177. https://doi.org/10.1016/j.ejmech.2019.01.048
42. Vandewiele F, et al. TRPM4 inhibition by meclofenamate suppresses Ca2+-dependent triggered arrhythmias. Eur Heart J 2022; 43: 4195–4207. https://doi.org/10.1093/eurheartj/ehac354
43. Chen B, et al. TRPM4-specific blocking antibody attenuates reperfusion injury in a rat model of stroke. Pflügers Arch – Eur J Physiol 2019; 471: 1455–1466. https://doi.org/10.1007/s00424-019-02326-8
44. Low SW, et al. Development and characterization of a monoclonal antibody blocking human TRPM4 channel. Sci Rep 2021; 11: 10411. https://doi.org/10.1038/s41598-021-89935-5
45. Chen B, et al. Non-Invasive Multimodality Imaging Directly Shows TRPM4 Inhibition Ameliorates Stroke Reperfusion Injury. Transl Stroke Res 2019; 10: 91–103. https://doi.org/10.1007%2Fs12975-018-0621-3
46. Flannery RJ, Kleene NK, Kleene SJ. A TRPM4-dependent current in murine renal primary cilia. Am J Physiol – Ren Physiol 2015; 309: F697–F707. https://doi.org/10.1152/ajprenal.00294.2015
47. Tran TDN, et al. Histamine-induced Ca2+signalling is mediated by TRPM4 channels in human adipose-derived stem cells. Biochem J 2014; 463: 123–134. https://doi.org/10.1042/bj20140065
48. Simard C, Sallé L, Rouet R, Guinamard R. Transient receptor potential melastatin 4 inhibitor 9-phenanthrol abolishes arrhythmias induced by hypoxia and re-oxygenation in mouse ventricle. Br J Pharmacol 2012; 165: 2354–2364. https://doi.org/10.1111/j.1476-5381.2011.01715.x
49. Gonzales AL, Garcia ZI, Amberg GC, et al. Pharmacological inhibition of TRPM4 hyperpolarizes vascular smooth muscle. Am J Physiol – Cell Physiol 2010; 299: 1195–1202. https://doi.org/10.1152/ajpcell.00269.2010.
50. Wang BH, Ternai B, Polya GM. Specific Inhibition of Cyclic AMP-Dependent Protein Kinase by the Antimalarial Halofantrine and by Related Phenanthrenes. Biol Chem Hoppe Seyler 1994; 375: 527–536. https://doi.org/10.1515/bchm3.1994.375.8.527
51. Veress R, et al. Transient receptor potential melastatin 4 channel inhibitor 9-phenanthrol inhibits K+ but not Ca2+ currents in canine ventricular myocytes. Can J Physiol Pharmacol 2018; 96: 1022–1029. https://doi.org/10.1139/cjpp-2018-0049
52. Hou J, et al. The transient receptor potential melastatin 4 channel inhibitor 9-phenanthrol modulates cardiac sodium channel. Br J Pharmacol 2018; 175: 4325–4337. https://doi.org/10.1111/bph.14490
53. Garland CJ, et al. TRPM4 inhibitor 9-phenanthrol activates endothelial cell intermediate conductance calcium-activated potassium channels in rat isolated mesenteric artery. Br J Pharmacol 2015; l(172): 1114–1123. https://doi.org/10.1111/bph.12985
54. Burris SK, Wang Q, Bulley S, et al. 9-Phenanthrol inhibits recombinant and arterial myocyte TMEM16A channels. Br J Pharmacol 2015; 172: 2459–2468. https://doi.org/10.1111/bph.13077
55. Burt R, et al. 9-Phenanthrol and flufenamic acid inhibit calcium oscillations in HL-1 mouse cardiomyocytes. Cell Calcium 2013; 54: 193–201. https://doi.org/10.1016/j.ceca.2013.06.003
56. Arullampalam P, et al. Species-Specific Effects of Cation Channel TRPM4 Small-Molecule Inhibitors. Front Pharmacol 2021; 12. https://doi.org/10.3389/fphar.2021.712354
57. Dienes C, et al. Electrophysiological effects of the transient receptor potential melastatin 4 channel inhibitor 4-chloro-2-(2-chlorophenoxy) acetamido) benzoic acid (CBA) in canine left ventricular cardiomyocytes. Int J Mol Sci 2021; 22. https://doi.org/10.3390/ijms22179499
58. Borgström A, et al. Small Molecular Inhibitors Block TRPM4 Currents in Prostate Cancer Cells, with Limited Impact on Cancer Hallmark Functions. J Mol Biol 2021; 433: 166665. https://doi.org/10.1016/j.jmb.2020.09.024
59. Whitehouse M. Drugs to Treat Inflammation: A Historical Overview. in Frontiers in Medicinal Chemistry 2012; 4: 707–729. (BENTHAM SCIENCE PUBLISHERS, 2012). https://doi.org/10.2174/978160805207310904010707
60. De Mello NR, et al. Double-blind study to evaluate efficacy and safety of meloxicam 7.5 mg and 15 mg versus mefenamic acid 1500 mg in the treatment of primary dysmenorrhea. Acta Obstet Gynecol Scand 2004; 3: 667–673. https://doi.org/10.1111/j.0001-6349.2004.00433.x